Sri Nisargadatta Maharaj
Én az vagyok
A test kényszerképzete
Kérdező: Maharaj, te velem szemben ülsz, és én itt, a lábaidnál. Mi az alapvető különbség közöttünk?
Maharaj: Nincs alapvető különbség.
K: Mégiscsak kell lennie valamilyen különbségnek, ha én jövök tehozzád, és nem te énhozzám.
M: Azért ezért mész ide és oda, ‘felsőbbrendű’ embert keresve, mert különbségekben hiszel.
K: Te is felsőbbrendű személy vagy. Azt állítod, hogy te ismered a valóságot, míg én nem.
M: Mondtam én neked valaha, hogy alsóbbrendű vagy mert nem ismered? Hagyd meg a bizonyítást azoknak, akik ezeket a különbségeket kiagyalták! Én nem, hogy tudom, amit te nem. Valójában én sokkal kevesebbet tudok, mint te.
K: Szavaid bölcsek, viselkedésed nemes, jóindulatod korlátlan.
M: Nem tudok erről semmit, és semmilyen különbséget nem látok közted és köztem. Az én életem ugyanúgy események egymásutánja, mint a tiéd. Csak én pártatlan vagyok, és az élet apró dolgait apró dolgoknak tekintem, te pedig ragaszkodsz a dolgokhoz, és magaddal cipeled azokat.
K: Mi tett ennyire pártatlanná?
M: Semmi különös. Az úgy történt, hogy rábíztam magamat a Gurumra. Közölte velem, hogy semmi más nem vagyok, csupán énem, és én hittem neki. A belé vetett hitemnek megfelelően viselkedtem, és befejeztem az olyan dolgokkal való foglalkozást, ami nem én vagyok, és nem az enyém.
K: Miért volt neked olyan szerencséd, hogy teljes hitelt adsz tanítódnak, míg a mi hitünk jelképes, és szavak szintjén marad?
M: Ki tudná megmondani? Így történt. A dolgok ok és értelem nélkül történnek, tulajdonképpen, és végül is mit számít, hogy ki kicsoda? A te felemelő véleményed rólam csupán a véleményed. Bármelyik pillanatban megváltoztathatod. Miért tulajdonítasz jelentőséget a véleményeknek, akár a sajátodnak is?
K: De te mégis más vagy. Úgy tűnik, elméd mindig csendes, és boldog. És csodák történnek körülötted.
M: Semmiféle csodákról nem tudok, és kíváncsi lennék, a természet elfogadna-e kivételeket saját törvényei alól, hacsak egyet nem értünk abban, hogy minden csoda. Szerintem ilyesmi nem létezik. A tudatosságban történik minden. Ez teljesen nyilvánvaló, és mindenki tapasztalatain belüli. Csakhogy te nem szemléled elég gondosan. Nézz helyesen, és lásd, amit én látok!
K: Te mit látsz?
M: Azt látom, amit te is láthatnál, itt és most, de te a rosszul fókuszált figyelmed miatt nem figyelsz önmagadra. A te elméd csak dolgokkal, emberekkel és gondolatokkal foglalkozik, önmagaddal soha. Állítsd önmagadat a fókuszba, válj tudatossá saját létezésedre. Lásd, hogyan működsz, figyeld meg tetteid indítékait és következményeit! Tanulmányozd a börtönt, amit figyelmetlenséged miatt építettél önmagad köré. Annak megértésével, hogy ki nem vagy, jutsz el önmagad megismeréséhez. Az önmagad felé fordulás elutasításon, elvetésen keresztül vezet. Egy dolog biztos: a valóság nem képzelet szülte, nem az elme terméke. Még ha az ‘én vagyok’ érzése nem is folytonos, mégis hasznos iránytű; megmutatja, hogy hol kell keresni, de azt nem, hogy mit. Csak vizsgáld meg alaposan. Mihelyt meggyőződtél róla, hogy semmilyen más hitelt érdemlő dolgot nem tudsz önmagadról mondani, azon kívül, hogy ‘én vagyok’, és hogy semmi olyan nincs, ami rámutathatna, hogy mi lehet az Éned, az ‘én vagyok’ iránti szükségleted elmúlik – nem lesz többé szándékod szavakkal kifejezni, hogy mi vagy. Mindössze arra van szükség, hogy megszabadulj önmagad definiálásának hajlamától. Minden definíció a testedre vonatkozik csak, és annak megnyilvánulásaira. Amint a test kényszerképzete elmúlik, spontán módon, és erőfeszítés nélkül visszatérsz természetes állapotodba. Az egyetlen különbség közöttünk az, hogy én tudatában vagyok természetes állapotomnak, míg te a gondolataidba vagy merülve. Mint ahogy az arany ékszer sem értékesebb az aranypornál, hacsak az elme azzá teszi, ugyanúgy vagyunk mi azonosak a létben -csak megjelenésünkben különbözünk. Ezt csak kellő komolysággal, mindennapi és -órábani kereséssel, érdeklődéssel, kutatással, életünknek e felfedező munkának való átadásával fedezzük fel!