Terence McKenna:
A földöntúli álmok ideje
Ötmillió évvel ezelőtt még csak valamiféle állatok voltunk. És hol lesz az ember ötmillió év múlva? Mi nem csak afféle mellékcselekmény, vagy melléktünet, nem valami másodlagos akármi vagyunk a semmi szélén. MI vagyunk a szerves egységbe rendeződő újdonság megtestesülése, ami évmilliárdokon keresztül építette fel magát, egyre összetettebbé téve önmagát, egyre rétegzettebbé válva. Tudomásunk szerint nem létezik semmi, ami fejlettebb volna az emberi agynál. Az emberi agykéreg az ismert univerzum legtöbb elágazással rendelkező, legösszetettebb struktúrája. Mi vagyunk a kozmoszt alkotó anyag szerves átalakulásának zászlóvivői. És ez így megy már egy ideje; a tűz felfedezése óta, a nyelv felfedezése óta. De most, és most alatt az elmúlt tízezer évet értem, új folyamatok kerültek az előtérbe. Nem a genetikai információ, nem a genetikai mutáció, nem a természetes kiválasztódás, hanem a genetikát meghaladó tevékenységek: írás, színház, költészet, tánc, művészet, tetoválás, testékszerek és filozófia. És mindezek olyannyira felgyorsították az újdonságba valósulást, hogy a természet eszmeteremtő erejévé váltunk, ami templomokat épít, városokat, gépeket, társadalmi rendszereket, aki tervez, kiterjed az egész Földre, a világűrre, a mikro-fizika és a makro-fizika tartományaira. Mi, akik ötmillió évvel ezelőtt még állatok voltunk, fellobbantjuk a sivatagjainkban, vagy ha kell, ellenségeink városaiban azt az energiát, ami a csillagok fényét adja.
Most valami különleges dolog van folyamatban. Valami kihúz minket a természetből, és saját képére formál minket. És a szembesülés ezzel a valamivel már nem várat sokáig magára. Ez a küszöbön álló nyilvánvaló vég valódi jelentése. Azt jelenti, hogy az emberi történelem hamarosan beteljesül, és megmutatkozik, hogy ez a történelem nem más, mint az újdonság sűrűsödésének és kifejeződésének folyamata, ami most annyira felerősödik, hogy át fog ömleni egy másik dimenzióba.
Ezt érezni is lehet. Érezni lehet az álmokban, érezni lehet a tripekben. Érezni lehet, hogy egy katasztrófa csúcsához közeledünk, és hogy a csúcson túl a felismerhetetlenségig mások vagyunk. Az újdonság áramlata, ami az univerzum születése óta töretlenül hömpölyög, most a mi fajunkra fókuszálódik, bennünk ölt testet. És ha valószínűtlennek tartod, hogy a világ átformálódni készül, akkor képzeld el a következőt: képzelj el egy tavat, és képzeld el, ahogy a tó felszíne forrni kezd. Ez a bugyborékolás annak az előjele, hogy valami hatalmas, változékony alakzat készül a felszínre törni. Az emberi történelem nem más, mint a közönséges biológia felszínének fortyogása. Olyan hús vagyunk, amit megragadott valami vonzerő a jövő távlatából, és saját kedvére formál minket. Szól hozzánk a pszichedelikumon keresztül, látomásokban, a kultúrában, a technikán és a tudatosságon keresztül. Fajunk nyelvalkotó képessége úgy tör előre, mintha levetni készülne a majom-testet, hogy egy a szürreálison túli térbe lépjen, ami körülvesz minket, ha most nem is tudjuk látni azt.
Még a bolygó irányítói, a Világbank, az IMF, és a többi, még ők is tudják, hogy a történelem véget ér. Tudják a jelentésekből, amiket az íróasztalukon találnak: az ózonlyuk megjelenése, az óceánok elszennyeződése, az esőerdők kipusztítása. Elértük bolygónk anyaméhének végső határait, és az emberi faj feltartóztathatatlanul ereszkedik le valami karnyújtásnyira lévő, mégis majdnem teljesen elképzelhetetlen kollektív átalakulás szülőcsatornáján.
És itt jön a képbe a pszichedelikus sámánizmus, mert én úgy gondolom, hogy a pszichedelikumok által valójában egy fajta hipertérrel kerülünk kapcsolatba. És ebből a hipertérből rálátunk a… rálátunk a múltra és a jövőre, és ráérzünk, hogy mi lesz a vége. És a sámán olyasvalaki, aki már látta a történet végét. Számára az egész csak egy könnyed játszadozás, mert aki látta már a végét, annak nincs miért aggódnia. Ha már tudod, hogy mi lesz a vége, akkor visszamész, és elfoglalod a helyedet a játékban, és minden szorongástól mentesen hagyod, hogy a dolgok a saját útjukat járják. Ez a határfeloldás lényege: nem jelent kevesebbet, mint az emberi történelem végállapotának előérzetét. Visszatérés az ősi módokhoz. A húszezer évvel ezelőtti afrikai préri tobzódó szabadságának újrafelfedezése. Egy techno-menekülés egy olyan jövőbe, ami inkább hasonlít a múltra, mert a materializmus, a fogyasztóiság, a termék-imádat, ezek mind meg fognak szűnni, a technológia nanotechnológia lesz, és így eltűnik a fizikai jelenléte. Ha megvan bennünk az álom, ha hagyjuk, hogy az újdonság hulláma elvigyen minket az emberi állapot számára utánozhatatlan kreativitáshoz.
És erről van itt szó: a pszichedelikum az emberi képzelet katalizátora, a nyelv katalizátora; mert amit nem tudunk megfogalmazni, azt a közösség nem tudhatja létrehozni. Itt a nyelv mesterséges evolúciójára van szükség. És erre úgy lehetünk képesek, ha visszamegyünk a nyelv eredeti megszületésének közegét alkotó összetevőkhöz. És ez nem más, mint a pszichedelikus növények, a Földanya Szelleme, és a mindezen túli rejtélyes, hívogató, földöntúli tudatok. Visszakapcsolódás a természet hierarchikus csatornáihoz, a teljesen különálló tudata felé fordulás, ami teremtett minket, és kiemelt minket az állati szervezetből. A planetáris sors részei vagyunk. Rajtunk áll vagy bukik a földi élet kísérletének sorsa, mert mi vagyunk a kísérlet zászlóvivői, mi határozzuk meg, és a mi kezünkben van sikerének vagy bukásának kulcsa.
Ez nem az apokalipszis főpróbája. Ez nem egy ál-millennium. Ez a valódi menet, emberek! Ez nem csak egy próbatétel. Ez az utolsó lehetőség, mielőtt a dolgok annyira szétoldódnak, hogy az összefüggőségnek semmi esélye nem marad. A naptárat bunkósbotként használhatjuk. A millenniumot egy valódi emberi civilizáció megszületésévé tehetjük, legyőzve az uralkodó elvet, a pszichedelikum által feloldva a gátakat, újjáteremtve azt a szexualitást, ami nem az egyistenhiten, az egynejűségen és az egyhangúságon alapul. Mindez lehetségessé válik, ha megértjük azt az átívelő metaforát, ami összetartja az egészet. Ez az elme játékként való ünneplése, és a szeretet a közösség hamisítatlan társadalmi értékeként való ünneplése. Ez az, amit olyan sokáig elfojtottunk. Ezért félnek annyira a pszichedelikumoktól, mert tudják, hogy ha egyszer megérinted a saját, és valaki más lényének belső magját, akkor nem tudnak behúzni a tárgyimádatba és a fogyasztóiságba.
A pszichedelikumok üzenete az, hogy a társadalmat újra lehet rendezni a termékek helyett az érzelmi értékek köré. Ez rémisztő egy kilátás lehet. És ha mindezt érvényességre tudjuk juttatni, akkor visszaléphetünk. Visszaléphetünk, és túlléphetünk rajta. Az elmúlt évmilliók alatt a jég kilencszer is megindult a sarkok felől, maga előtt tolva az emberi populációkat, és azok az emberek nem pusztultak el. Mi miért tennénk? Mi túlélő típusok vagyunk. A kimondhatatlanért való több millió éves küzdelem örökösei vagyunk. És most, kezünkben a technika eszközeivel képesnek kell lennünk arra, hogy megragadjuk az alkalmat, kivetítsük az emberi lelket az idő végetérésével, létrehívjuk, mint egy ufót, megnyissuk az ibolyaszín átjárót a hipertérbe; és átsétálunk rajta, kilépünk a világi történelemből, és belépünk a síron túli, sámánizmuson túli, a történelmen túli világba, a galaktikus millenniumba, ami évmilliók óta hívogat minket keresztül téren és időn. ITT AZ IDŐ. Egy bolygó létezése folyamán csak egyszer áll elő egy ilyen lehetőséggel, és mi higgadtak vagyunk, és készen állunk. És közösségként készek vagyunk belépni, jogot formálni rá, és a magunkévá tenni. Ott van. Mozdulj rá, és köszönöm.
Gyémánt: DAATH