Juhász Ferenc
Halott feketerigó
(részlet)
Összedől minden,
s a Földgolyó termonukleáris tűzcsókok ejakulátumába olvad, s lesz mint egy
millió üvegsejtből vak-eggyé ámuló természet-anyagolvadék üvegdió, s
mint üveghalott forró s dermedő üvegcsönd-űrlakó, testére-olvadt üvegingben
kering tovább az Ámulva-Elmúló. Teste üveg, szíve vérkása-tűzanyag!
Kering az Embertelen Űrben! Embertelenűl! S ha van az a Másik Világ? Ha beledob az
Elmúlás Türelme, magába úgy fogad, hogy föloldódok Benne, mint
pohár vízben a sókristály, áttetszően, láthatatlanúl, mert maga is áttetsző,
s láthatatlan? Vagy öröklét-anyagát olvadtan befestve, párologván füstölögve, mint
vízben a hipermangánkristály, ha egy kristályszemet beledobunk, s az
füstölni, forrni kezd a vízben, pici lila buborékkal széterjedni kezd, renyhe és
kemény lila füstlombokkal, csóvafüst-erjedéspáfrányokkal úgy terjedni és
lila füstkéve-gomolyokkal bodrosan, egyre enyhültebben gomolyogni, hogy mire
megsemmisül a sötétlila kristályrög-anyag, a fortyogó fölbomlás kihül, hiszen a
lila szemcse elolvadt, a Befogadó kívűl és belűl lila egyneműség lesz,
a kristály szétfoszlott, mint a pára, nem emlékszik önmagára, hiszen nem
emlékezhetik, mert önmaga nincsen, csak az a Befogadó Örök Anyag,
az a Magába-Olvasztó Tudat, de ő sem ugyanaz már, de már ő is a Más,
hiszen a Lila Kristályváltozás lila párafüsttel semmivé szétesve úgy él
abban az Örök Tudatban, hogy teljességét lilára befestve, a fölbomlással az
egész víztömböt egyenletesen betölti. Általam más lesz és én más általa.
Én benne mindenütt, s ő mindenütt velem. Mert föloldódtam benne:
megváltoztattam őt, s mert magába olvasztott: megszüntetett engem.