Carl Gustav Jung, az analitikus pszichológia atyja egyik legfontosabb vívmánya az introvertált és extrovertált típusok elméletének kidolgozása volt. Eszerint minden egyes ember besorolható e két kategória egyikébe: vagy a belső világára koncentrál (introvertált), vagy a külsőre (extrovertált). Manapság már kicsit másképp definiálják ezeket a kifejezéseket. Az extrovertált egyet jelent valamiféle szociális rátermettséggel, pedig az eredeti jungiánus felosztás arra utalt, honnan szerzi az ember az energiáit. Ilyen értelemben tehát az introvertált ember nem feltétlenül félénk, az extrovertált pedig nem feltétlenül jó közösségi ember.
Egyrészt Jung szerint az embereket hajtó nagy számú motiváció dacára két alapvető pszichés beállítódást, attitűdöt lehet megkülönböztetni: az extroverziót és az introverziót.
Az első csoporthoz olyan emberek tartoznak, akiknek a motivációja főleg kifelé, a külvilági tárgyak, az objektum felé kapcsolódik, a második csoporthoz pedig olyanok, akiknek a motivációja befelé, a saját szubjektumuk felé irányul. Így az extrovertált emberek könnyen tudnak a külső környezethez alkalmazkodni, figyelmük főleg a tárgyakra, és a tárgyakkal végezhető cselekedetekre irányul. Vonzza őket az ismeretlen, vállalkozó szellemű emberek. Az introvertált ember ezzel szemben inkább töprengő alkat, fél az ismeretlen tárgyaktól, az újdonságoktól.
A Myers–Briggs-típuselmélet pszichológiai típuselmélet. A Myers–Briggs-típusindikátor (MBTI) nevű személyiségteszt alapján dolgozták ki; ez utóbbi tesztet a második világháború éveiben állította össze Carl Gustav Jung munkásságát is felhasználva Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers.
A szerkesztőségünk javarészt – nem meglepő módon – introvertált típusú, jómagam például INTJ személyiségtípus vagyok. Különös felismerés volt ez annak idején számomra, az MBTI segített közelebb kerüljek magamhoz.
Szívből ajánlom mindnyájatoknak!