ARTHUR RIMBAUD
Érzés
Megyek majd – rámborul kék nyári alkonyat –
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.
Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat,
födetlen üstököm szelek hulláma mossa.
Így megyek – gondolat és cél nélkül, vakon,
de lelkem végtelen szerelem járja mélyen –
így megyek, vad cigány, úttalan utakon,
boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.
Hála: Szendrői Csaba