Kulcsár Zsolt – Szentesi Lajos
Alvásparalízis
(részlet)
Ahhoz, hogy megértsük az alvásparalízist, tudnunk kell a fiziológiai háttérről, a pszichológiai magyarázatról, de a mitikus háttérről is. Minél többet tudunk a jelenségről, annál inkább képesek leszünk uralni azt, és annál nagyobb valószínűséggel fogjuk átélni a jövőben. A jelenségnek számos megnevezése létezik: hívhatjuk incubus támadásnak, alvásparalízisnek, démoni erőnek, UFO-rablásnak, lényegét tekintve azonban ugyanarról van szó. Világképünk, alapvető hozzáállásunk és tudásunk fogja meghatározni azt, hogy minek nevezzük.
Egy hónapja foglalkoztat az alvásparalízis jelensége. A kocsmázós‐kávézós baráti társalgások egyik központi témájaként nagy lelkesedéssel vezettem fel barátaimnak az éber elme alvó testtel való szokatlan társulását. Legnagyobb meglepetésemre több alkalommal is kiderült, hogy beszélgetőpartnerem az alvásparalízis valamilyen formáját megtapasztalta már.
A beszámolók szerint a három meghatározó tünet a kontrollálhatatlan, merev test, éber tudatállapot és mérhetetlen rettegés. A mellkas tájékán érzékelt nyomás és az idegen jelenlét érzékelése másodlagosan bár, de valamilyen formában szintén előfordult. A felmérések azt mutatják, hogy a lakosság 53%‐nak volt már alvásparalízisben része.
Az arányt nagyon magasnak tartom, az alapján, hogy milyen kevés beszámolóról hallottam, az volt a benyomásom, hogy az előfordulási arány egyjegyű számnál nem lehet nagyobb…
Felmerül a kérdés: az a tény, hogy az emberek nem beszélnek az ilyen jellegű élményeikről, azt bizonyítja, hogy valóban alacsony az arány, vagy azt, hogy tabutémáról van szó? Az élmény meghatározó hangulata a rettegés, az ismeretlentől való mérhetetlen félelem. A taktilis és auditív hallucinációk csak fokozzák a tapasztalat irracionális színezetét. Az alvási paralízis az az élmény, melyet a lehető leggyorsabban törölni kellene, az újra‐átélés lehetősége kín és teher, melyre jobb nem gondolni.
Az éjszaka közepén ébredsz legszebb álmodból, s rögtön fordulnál is a másik oldaladra, hogy folytasd az alvást – de ijedten veszed észre, hogy nem vagy képes megmozdulni. Hiába próbálkozol, a tested egyszerűen megdermedt, még kiáltani sem tudsz, csak a szemed van nyitva. Miközben alig kapsz levegőt, rémületed egyre csak fokozódik, mert körülötted megelevenedik a sötét szoba. Először csak egy láthatatlan, gonosz lény jelenlétét érzed, ami egyre csak figyel, majd hirtelen megpillantod: ott ül a melleden és fojtogat, te pedig képtelen vagy védekezni.
A tested dermedt, zsibbadt és bizsereg, a füled cseng és idegesítő zajokat hallasz, ágyad körül pedig különféle teremtmények bukkannak fel, és feltett szándékuk, hogy az életedre törjenek. „Tiszta őrület, ezt csak álmodom” – gondolod, de mégis, minden annyira valóságos, hogy képtelen vagy úrrá lenni a rettegésen. Aztán egy hirtelen varázsütésre izmaid megmozdulnak, újra tudsz levegőt venni, a rémséges jelenések pedig eltűnnek. A szíved azonban még a torkodban dobog, és csak lassan tudsz újra elaludni, ha sikerül egyáltalán. „Mi volt ez? Mi történt velem? Megőrültem volna?” ‐ kérdezed magadtól még másnap is. Átéltél már valaha ilyesmit? Alvásparalízisnek hívják, s nyugodj meg, mert ijedtségre semmi okod.
Az alvási paralízis (sleep paralysis) közvetlenül elalváskor vagy felébredéskor, rendszerint háton fekve jelentkezik. Legjellemzőbb tünete a mozgás‐ és a beszédképtelenség. Ez az állapot néhány pillanatig, ritkábban több percig is eltarthat, ez alatt az ember egyre növekvő félelmet él át, nyomást érez a mellkasán vagy egyéb testrészein, valamint különböző fantasztikus vagy rémisztő hallucinációkban lehet része. A leggyakoribb egy félelmet keltő lény jelenlétének érzése, amely először csak figyeli, majd később testet öltve fojtogathatja is az alvót.
A bénultságot kísérő hallucinációk skálája széles: míg egyesek a mozdulatlanságon kívül nem tapasztalnak semmit, mások különböző hallási, látási, helyzetérzékelési és tapintási hallucinációkról, lebegő érzésről és testen kívüli élményekről számolnak be. Ezeket az érzékelési élményeket összefoglalóan alvás‐közeli vagy alvásfüggő hallucinációknak nevezzük. Egyes hallucinációk olyan élénkek is lehetnek, hogy a bénultság megszűntével a félelem és a rettegés csak lassan múlik el, sőt, az ember néha úgy érzi, hogy csak egy hajszál választja el a megőrüléstől ‐különösen abban az esetben, ha előtte még soha nem hallott a jelenségről.
A megfigyelhető folyamatok fiziológiai hátterével kapcsolatban több elmélet is létezik, az azonban egyértelműnek látszik, hogy egy alvási rendellenességről van szó, azon belül is a REM alvásban bekövetkező zavarról. Az alvás REM fázisára, azaz lényegében az álmodás időszakára a gyors szemmozgás jellemző, valamint a felfokozott agykérgi tevékenység és a test izmainak általános ernyedtsége. Alvásparalízisről tulajdonképpen akkor beszélünk, ha ez a bénulás elalvás közben hamarabb következik be, illetve felébredéskor tovább fennáll.
Ilyenkor az ember még/már tudatánál van, de az ébrenlét és álom határmezsgyéjén már az álomra jellemző jegyek is megjelenhetnek. Az alvásparalízis általában serdülőkorban jelenik meg először. Az előfordulások száma tízéves kortól ugrásszerűen növekszik, legsűrűbben pedig a 17. életkor környékén jelentkezik, majd a húszas évek vége felé lassan csökken. Bár a felmérések azt mutatják, hogy különösen az arra érzékeny emberek körében gyakorlatilag bármikor előfordulhat, 30 éves kortól kezdve viszont egyre ritkábbnak számít.
Az alvásparalízis élménye a bénultság fokától és az átélt élmények erősségétől függően változhat. Legenyhébb formája az emberek egyharmadánál legalább egyszer előfordul, egyötödük pedig több alkalommal is átél ilyesmit. Igen kevés azoknak a száma, akik esetleg éveken keresztül, csaknem minden éjszaka szenvednek tőle. A jelenség (eltekintve a rémülettől) teljesen ártalmatlan, amíg önmagában fordul elő: ezt nevezik izolált alvási paralízisnek (isolated sleep paralysis). A későbbiekben viszont ki kell majd térnünk arra, hogy az alvásparalízis a narkolepszia egyik tüneteként is megjelenhet, ez a betegség pedig mindenképp kezelést igényel.
Mint ahogy nem egészen tisztázott még az alvásparalízis fiziológiai háttere, ugyanúgy több elképzelés létezik az azt előidéző okokról is. A serdülőkor az identitáskeresés zavaros időszaka; különösen hajlamossá teszi az embert az extrém életvitelre:
- felfokozott szexuális élet
- az alvási szokások drámai megváltozása
- kötelezettségek a tanulásban és a munkában
- rendkívüli fizikai teljesítmények
A rendszertelen életmód, a helytelen táplálkozás, a szorongás, a depresszió, az alvászavarok szintén mind kiváltó okai lehetnek az alvásparalízisnek. Megkönnyíthetik előfordulását egyes környezeti tényezők is. Gyakran fordul elő például délutáni szieszta során, amikor az alvás felszínes, és általában hiányoznak az éjszakai mély alvást elősegítő feltételek (sötétség, csend). Ha az ember közvetlen ébrenlét és álom között lebeg oda‐vissza, a két állapot közti különbség eltűnhet. Általánosságban elmondható, hogy minél felszínesebb és zavartabb az alvás, annál nagyobb az alvási paralízis előfordulásának esélye.
