Xi Chuan
JÖVŐMÚLT
Karádi Éva fordítása
Mi az, ami a múlt és a jelen között voltaképpen történt? A „halál”. De a „halál” fogalma túl fekete, túl súlyos, túl végérvényes. Hajlok arra, hogy inkább búcsúról beszéljek visszatérés nélkül. „Búcsú visszatérés nélkül” nem utal közvetlenül a halálra, mégis végérvényes. Fájdalmas érzéseket ébreszt. A végérvényes búcsú véget vet a múlttal való érdekkonfliktusunknak, esztétikai és morális értelmet ad neki. Búcsú közben a múlt elveszíti alakját, egyúttal tudássá alakul és olyan koordinátákká, amelyek vigaszt nyújtanak. Kínában a múltra való visszatekintés fontos út a bölcsességhez. A múltra tekintésben látta Konfuciusz a csillagok rendjét, az emberséget és a rituálékat, amelyeket beragyognak. Nem olyan ember volt, aki könnyen megelégszik, ezért kereste az élet és a morál transzcendenciáját a múltban. A későbbi Quin Shihuang császártól eltérően nem adta át magát az illúziónak, hogy egy felületes győzelem feljogosíthatja arra, hogy új nevet adjon a világnak. Az éppen megalapított állam jövője érdekében, nehogy az emlékezetre támaszkodva megdöntsék, hogy megerősítse legitimációját, Quin Shihuang i.e. 213-ban megparancsolta, hogy égessék el a palotája mellett az emlékezet minden versét és könyvét. A következő évben elevenen eltemettetett több, mint 450 írástudót, akik az emlékezetet őrizték. Ez a két esemény szállóigeként került be a történelembe ( fen shu keng ru ), elégetni a könyveket és elevenen eltemetni a kofuciánus tudósokat. Ha Konfuciuszt és Quin Shihuangot úgy tekintjük, mint két szélsõség megtestesítőit az emlékezethez való viszonyban, akkor láthatjuk, hogy Konfuciusz, aki a múlt felé fordult, „tanító és példakép lett minden időkre”, míg Quin Shihuang minden időkre túlcsordította a vétek poharát. Quin Shihuang jövõre irányultságában önmagában nincs semmi rossz, de a szörnyű eseményben elgondolkodtató kulturális epizódot kell látnunk.
Ajánlott irodalom: Kárpáti Délibáb – Tizenkét millió négyzetkilométer gyorsulás a lejtőn
ART: Huy Lee