Kertész Imre
Valaki más
(részlet)
A kisfiú ma reggel – úgy hat-hét éves –, előkelő, sötétes bőrű arcával piszkosan, rongyokban egy házfalnak támaszkodva üldögélt a hideg aszfalton a Margit körút és a Szász Károly utca sarkán. Némán, bensőleg mélyen elfoglalt arccal kotorászott a zsebeiben. Az adományokat egyetlen szó nélkül, néma méltósággal fogadta, még csak rá sem hederített azokra, akik az előtte tátongó sapkaszerűségbe hullajtgatták aprópénzüket. A képben volt valami végérvényes, valami egykedvű befejezettség, sőt elvégeztetés.
