Hartay Csaba
Öreg szőlőszem
Úgy titkoltam, hogy boldog vagyok.
Csak ültünk ott az asztalnál,
és rám tört a boldogság.
Belül hatalmas sátrak uszonyai lobogtak.
Csapkodtak kopoltyúk vérpiros zászlajai.
Harsonák hallgattak, csillogtak.
Annyira boldog voltam, nem volt rá okom.
Végre ok nélkül lehettem szabad.
Nem lenne szabad takargatni a boldogságot.
A harsonákat meg kell szólaltatni.
A csillogást ki kell vetíteni.
Égbolt méretű képernyő kell.
És ha majd megtanulnak beszélni a bolygók,
elsuttogják.
De addig marad a csillagok képzelőereje.
A fénygócok gyémánt-emlékezete.
Távcsővel, mikroszkóppal
akarom vizsgálni a boldogságom.
Mert eljárt az égi úton.
Sárgára festett kifutón lassított.
És most itt van, mint egy öreg szőlőszem, olyan bolygó.
Olyan földgolyó az Isten elgurult játéka.
Ajánlott birodalom: Hartay Csaba szerzői oldala