Egy fiatal diák nyakába veszi a nagyvilágot, hogy a maga módján felfedezze. Hamarosan azonban kiderül, ez a világ koránt sem olyan, amilyennek mi látjuk. Sőt. Ebben a történetben az álmokat és a valóságot rendkívül vékony határvonal választja el egymástól. Hősünk felfedező körútja során számtalan különleges emberrel találkozik, és a legkülönfélébb létkérdésekről cserél eszmét velük. A központi probléma az, hogy hol ér véget az álom és hol kezdődik a valóság.

A Richard Linklater által alkotott képi világ sokakat zavar, mégis ez a legjobb módja annak, hogy ezt a szellemi kavalkádot vászonra álmodjuk. A film középpontjában az álmodozás áll, és a film maga is egy álom. Sem eleje, sem vége. Csak cselekmények, tömör, tele remek gondolatokkal. Valakinek ez épp egy negatív dolognak számít, viszont nekem emiatt lopta be magát annyira a szívembe.
A film alapfilozófiai diszciplínákkal kapcsolatos kérdéseket fogalmaz meg és boncol. Szó esik a reinkarnációról, az éber álomról, az evolúcióról, a káoszról, az emberi jogokról, a politikáról, s  egyáltalán nem egyszerű köntösben.

Kétfajta szenvedő létezik a világon. Az egyik az élet hiányától szenved, a másikban gyötrően túlteng az élet. Jómagam a második kategóriába tartozom. Ha jobban belegondolsz, viselkedésünk, cselekedeteink legnagyobb része lényegileg nem különbözik az állati viselkedéstől. A legfejlettebb technológiánkkal, minden szaktudásunkkal a legjobb esetben a szupercsimpánz szintjén vagyunk. Voltaképp a távolság, teszem azt Platón vagy Nietzsche és az átlagember közt nagyobb, mint a távolság a csimpánz és az átlagember közt. Az emelkedett lélek szintjét, a művész, a szent, a filozófus szintjét ritkán érjük el. Miért oly kevesek? A világ és az evolúció története miért nem sikertörténet, sokkal inkább a nullák hiábavalóan növekvő sora? Az értékrendünk nem fejlődött. A patvarba! A görögök 3000 évvel ezelőtt ugyanilyen fejlettek voltak, tehát mik ezek a korlátok, melyek visszafognak, hogy meg se közelítsük a képességeink határait? A kérdésre egy másik kérdésben található a válasz, mégpedig, “Mi az ami a legtöbb emberre leginkább jellemző? A félelem, vagy a lustaság?”

A filmhez ajánlott:
– Társaság, akivel a film után el tudsz beszélgetni.
– Sajtos popcorn
– Fél gramm fű fejenként