Te piszkoslábkörmű Fickó!

Te nagyanyád búsítója! Ugye most sírsz a Bábi (testvére, Angéla) után? Ugye most unatkozol, és sírsz, hogy jönne már vissza az úttörőtáborból? Pedig egész évben szidtad, rúgtad, tépted, haraptad, karmoltad, maceráltad! Nahát úgy kell Neked! Majd ha visszajön, meg fogod becsülni! Most pedig viselkedj rendesen, mert én vettem egy rúgós kiflit, amibe ha beleharapsz, akkor a másik végével a popsidba rúg. Hát ha rossz leszel, akkor elhozom magammal.

Forrás: Litera

"Az emberi test a költészet, meg az utca" (Henri Chopin) - Az avantgárd irodalom nyelvi és műfaji kontextusai címmel új avantgárd művészettel foglalkozó kurzus indul az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, fiatal előadókkal.

A kurzus a 20. században kibontakozó avantgárd és experimentális tendenciák egyes fontos jelenségeinek elemzésén keresztül az új irodalmi-művészeti nyelvek és művészetközi folyamatok vizsgálatára vállalkozik. Ilyen például a költészet és a képzőművészet köztes területén artikulálódó vizuális irodalmi hagyomány, vagy a szintén az irodalom és egy másik művészeti ág átfedésében formálódó hangköltészet (poésie sonore), illetve a modern összművészeti tendenciák egyik tartós műfaji dimenziója, a futurista estektől és a dadaista kabarétól a hatvanas évekbeli happeningen és a Fluxus-eventen át a mai performanszművészetig terjedő, nyelvi, vizuális, hangi és gesztuális jellemzőkkel egyaránt rendelkező „Aktionkunst”. De foglalkozunk a 20. század második felében az informatika és a szofisztikált, új technikai médiumok, illetve a vizuális és digitális transzformáció által kibontakoztatható nyelvi regiszterek (videóköltészet, robotika, számítógépes irodalom stb.) kultúraformáló hatásával is. Szabadegyetemi kurzusunk az Artpool Művészetkutató Központ Archívumával is együttműködik.

Cserna-Szabó András a Litera Tíz híres sztori című, 10. előszilveszterére Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését írta meg mai változatban.

Forrás: Litera

Jacques Magazine presents Tori from Jacques Magazine on Vimeo.

Paul Verlaine: Auburn

"És szöghajúakat is" (Malbrouk-ének)

Tekinteted és szöghajad,
ferde szemöldökvonalad,
halovány szirma ajakadnak,
szived, mely nagy - tétova bár -,
inkább félénk nőnek mutatnak
téged, kinek hálám kijár.
Hálám tiéd, az már igaz!
Esténként mily öröm s vigasz,
ó nekemvaló szöghajú nő,
ha ágyamhoz vezet utad,
kemény keblű és büszke úrnő,
tudván szerény szándékomat,

Köszönöm, kedves Baudelaire-om, hogy ilyen könyvvel örvendeztetett meg! Minden tetszik benne, a szándéka, a stílusa, még a papírja is. Nagyon figyelmesen olvastam. De először is azt köszönöm meg, hogy olyan elbűvölő emberrel ismertetett meg, mint De Quincey úr! Milyen szeretetre méltó! De mindjárt elő is állok egyetlen ellenvetésemmel... Azt hiszem, hogy többször is túlságosan hangsúlyozza a bűn szellemét. Itt-ott mintha valami katolikus kovász érződnék. Jobb szeretném, ha nem kárhoztatná a hasist, ópiumot, kicsapongást; mit tudhatja, mi jön ki belőle később. De ez csak személyes vélemény, és a legkevésbé sem törődjék vele...

10.

Otthon az egész család a repülőtéren várt, hatalmas csokrokkal. Azt mondták, úgy nézek ki, mit egy filmsztár. Persze rég voltam már olyan vékony.

Bár összehasonlító vallástudományt tanultam volna szívem szerint, olyan nem is létezett Magyarországon, és elmúlt már március, ezért minden állami oktatási intézmény jelentkezési határidejéről lemaradtam. Egy lehetőségem maradt, egy magyar-amerikai főiskola, amire marylandbeli anyaiskolája révén nem vonatkoznak az otthoni szabályok. Ott viszont már csak a nulladik évre tudtak felvenni, amit nem is bántam. Az iskola egy vagyonba kerül, és gazdag szülők gyerekeiből gazdag menedzsereket képez.

Kedves szeretett Máriám!

Ma, amikor három nap választ el attól a szerencsétől és boldogságtól, hogy Maga a feleségemmé legyen, engedje meg, hogy fölvilágosítsam, egyben kötelező kijelentéseket tegyek az én életem anyagi lehetőségei felől.
Sohasem kecsegtettem olyanfajta ígéretekkel, hogy anyagi javakkal bővelkednék. Egy író, pláne magyar író szegénységi fogadalmat tett a Sors előtt, mikor erre a pályára adta magát, s ha csak odáig is el tud jutni, hogy magát s övéit tisztességesen eltartja, már boldognak és szerencsésnek kell tekintenie magát.

Gizike barna dús hajával
besátorozta lelkemet,
Gizike gyönyörű hajával
bilincsbe font be engemet.

(1)

Egyszer csak lett egy nőm, Emőke.
Megkértem: egy kissé bedőlne?
Bedőlt vagy háromszor
délután háromkor,
és estig még négyszer e nőke.