Különlegesen ritka anyaghoz jutottunk hozzá, ez pedig nem más, mint az eredeti Csillagok Háborúja trilógia második részének kulisszatitkait és munkálatait összefoglaló dokumentumfilm. A Birodalom visszavág 1980-ban került a mozikba Irvin Kershner rendezésében, ami az előző részhez képest merőben új helyszíneken játszódott - a fagyos Hoth bolygó, vagy éppen Bespinen lévő Felhőváros megalkotása igen nagy fejtörést jelentett az alkotók számára. A jól ismert birodalmi lépegetőket kezdetben például nagy, páncélozott kerekes járművekként képzelték el, csak később pattant ki a tervezők fejéből a jármű végső formája, aminek mozgatását stop-motion technikával oldották meg. Mellesleg a dokumentumfilm narrátora nem más, mint Mark Hamill, azaz Luke Skywalker, így valóban első kézből kapjuk az információkat.
Miloš Forman után újabb újhullámos cseh rendező születésnapját ünnepelhetjük, névszerint Jiří Menzel-t, aki ma töltötte be 74. életévét. Jiří Menzel (Prága, 1938. február 23.) a filmrendezés mellett foglalkozott színházi rendezéssel és színészkedéssel is, 1967-ben pedig elnyerte az Oscar-díjat Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével.
Isten éltessen, Jiří!
Simon testvére, Mark törékeny X-szindrómával él. Simon úgy véli, testvére fogyatékossága miatt nem lehet olyan élete, mint a többi kamasznak.
Rendezte: Chris Dundon
Bro from Chris Dundon on Vimeo.
Te piszkoslábkörmű Fickó!
Te nagyanyád búsítója! Ugye most sírsz a Bábi (testvére, Angéla) után? Ugye most unatkozol, és sírsz, hogy jönne már vissza az úttörőtáborból? Pedig egész évben szidtad, rúgtad, tépted, haraptad, karmoltad, maceráltad! Nahát úgy kell Neked! Majd ha visszajön, meg fogod becsülni! Most pedig viselkedj rendesen, mert én vettem egy rúgós kiflit, amibe ha beleharapsz, akkor a másik végével a popsidba rúg. Hát ha rossz leszel, akkor elhozom magammal.
Jeremie Brunet az alábbi vizuális egyveleget eredetileg Bryan Alvarez számára készítette, aki a Human Atlas című projektjéhez szeretett volna egy animációs illusztrációt csináltatni. Jeremie így képzelt el egy álmot, ami élő rendszerekből és ismétlődő elemekből áll össze.
Like in a dream from Jeremie Brunet on Vimeo.
Forrás: Litera
"Az emberi test a költészet, meg az utca" (Henri Chopin) - Az avantgárd irodalom nyelvi és műfaji kontextusai címmel új avantgárd művészettel foglalkozó kurzus indul az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, fiatal előadókkal.
A kurzus a 20. században kibontakozó avantgárd és experimentális tendenciák egyes fontos jelenségeinek elemzésén keresztül az új irodalmi-művészeti nyelvek és művészetközi folyamatok vizsgálatára vállalkozik. Ilyen például a költészet és a képzőművészet köztes területén artikulálódó vizuális irodalmi hagyomány, vagy a szintén az irodalom és egy másik művészeti ág átfedésében formálódó hangköltészet (poésie sonore), illetve a modern összművészeti tendenciák egyik tartós műfaji dimenziója, a futurista estektől és a dadaista kabarétól a hatvanas évekbeli happeningen és a Fluxus-eventen át a mai performanszművészetig terjedő, nyelvi, vizuális, hangi és gesztuális jellemzőkkel egyaránt rendelkező „Aktionkunst”. De foglalkozunk a 20. század második felében az informatika és a szofisztikált, új technikai médiumok, illetve a vizuális és digitális transzformáció által kibontakoztatható nyelvi regiszterek (videóköltészet, robotika, számítógépes irodalom stb.) kultúraformáló hatásával is. Szabadegyetemi kurzusunk az Artpool Művészetkutató Központ Archívumával is együttműködik.
Teljes cikkA gördeszkázás alapvetően az Egyesült Államokba vezethető vissza, a kezdeteknek általában '40-es évek végét szokták megjelölni . Bár az első trükkök csak évtizedekkel később, a '70-es években alakultak ki, korábban is nagy népszerűségnek örvendett ez az új kultúra az emberek körében. Az alábbi nosztalgikus anyagunk az '50-es évek New York-jába kalauzol minket, Bill Eppridge fotóin keresztül. A fekete-fehér képeken remekül dokumentálta a kor hangulatát, és az érdekesség az, hogy nem csak a fiatalok, de idősebbek, sőt - szépkorúak sem riadtak meg a gördeszka által kínált új lehetőségektől.
Blondie és a manhattani forgalom egy taxisofőr szemével. 1980 februárjában jelent meg a dal, nagy sikere volt mind az USA-ban, mint a UK-ban, felkerült a Rolling Stones magazin 500-es listájára.
1942. június 20, szombat
Drága Kittym!
Nos, kezdjük el. Itt kellemes csend van; apa és anya elment hazulról, Margot pedig néhány fiatalemberrel egy barátnőjénél pingpongozik.
Az utóbbi időben magam is igen sokat pingpongoztam. Játék után, különösen nyáron, amikor nagyon felhevülünk a sok ugrálástól, be szoktunk térni valamelyik fagylaltozóba, melyet zsidók is látogathatnak. Ilyen fagylaltozók a Delphi és az Oase. Pénz sem kell hozzá. Az Oaseban mindig akad olyan barátunk vagy imádónk, aki fagylalttal kínál meg, annyival, hogy egy hét alatt sem tudnánk elfogyasztani.
Azt hiszem, kissé meglep Téged, Kittym, a tény, hogy kislány létemre imádókról beszélek. Sajnos, nemigen térhetünk ki előlük a mi iskolánkban. Egy fiú megkérdi például, hogy biciklijén hazakísérhet-e, mire igent mondok, s egymás mellett karikázva beszélgetni kezdünk. Tíz esetből kilencben biztosra vehetem - és ez számomra elég kellemetlen -, hogy az illető fiú nyomban belém szeret és nem tágít mellőlem. Idővel persze lelohad ez a szerelem, főleg, mert nem sokat törődöm a perzselő pillantásokkal, hanem vidáman tovább pedálozok. A fiúk sokszor már szinte túlságba mennek és arról fecsegnek, hogy "beszélnek a papámmal"; erre nagyot kanyarodom a géppel, s leesik a táskám. A fiatalúr ilyenkor udvariasan leszáll a bicikliről, felveszi, én pedig máris másra terelem a szót. Persze, ártatlan próbálkozásokról van szó, de akad olyan udvarlóm is, aki kezet szeretne csókolni, vagy belém karolni. Ezek aztán alaposan megjárják, mert olyankor leszállok a gépről és lemondok a további kíséretről. Adom a sértettet, alaposan odamondogatok neki s kijelentem, hogy fel is út, le is út.
