Kedves szeretett Máriám!

Ma, amikor három nap választ el attól a szerencsétől és boldogságtól, hogy Maga a feleségemmé legyen, engedje meg, hogy fölvilágosítsam, egyben kötelező kijelentéseket tegyek az én életem anyagi lehetőségei felől.
Sohasem kecsegtettem olyanfajta ígéretekkel, hogy anyagi javakkal bővelkednék. Egy író, pláne magyar író szegénységi fogadalmat tett a Sors előtt, mikor erre a pályára adta magát, s ha csak odáig is el tud jutni, hogy magát s övéit tisztességesen eltartja, már boldognak és szerencsésnek kell tekintenie magát.

Egy nagyszerű filmmel kedveskedünk ezen az izzasztó júliusi délutánon a kedves olvasóinknak. A Rokonok Móricz Zsigmond megegyező című művéből született mozi, ami 2006-ban látott napvilágot. Nem is fecsérlem tovább a szót, nézzétek:

színes, magyar filmdráma, 110 perc, 2006
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

- No gyeride, mutasd magad - mondta a molnárné -, ez a fatér!
Evvel meg is fogta a vállát, és odaállította a nagyhasú elé.
- Úgy kell híni fatér. Megértetted? No mondd ki, fatér.
Csöre kicsit makacskodott. Hallgatott, de nem akart semmit, csak nem tudta mi a nyavalya az a fatér.
- Na mondjad, fatér, nekem meg úgy, hogy mutér. Idegenek a fatérnak azt mondják: gépész úr, nekem meg azt, hogy naccsága. De neked csak azt kell mondani: fatér, mutér.
Most valamit megértett a kislány: hiszen ezek nem molnárok, ha gépész úr. Azt tudta, hogy a gépész urat tisztelni kell, hát a búza elcséplésénél tudta, milyen jókat kellett főzni a gépész úrnak. Most megnézte az embert, és látta rajta, hogy ez csakugyan művelt, mert a bajuszának a vége le van vágva.
- Fatér - mondta lassan, szepegve.
- Na látod, mi vagyunk a szüleid ezentúl. Igen?
- Igen - mondta még halkabban a kislány, de magában valami egészen másat forgatott: azt, hogy most biztosan azt fogja kérdezni az asszony, hogy akkor ezután őket kell szeretni. De nem azt mondta, csak azt: