„Megkésett emlékezés című írásában Fejtő Ferenc szó szerint fölidézte azt az 1936. végi telefonbeszélgetésében, amikor a költő, véleményére kíváncsian, felolvasta neki először éjszaka írt, Nagyon fáj című versét.

„– Na milyen? – kérdezte. – Tetszik?”

Mintha csak az új nyakkendőjéről lett volna szó.

– Csodálatos, borzalmas mondtam és kértem, olvassa fel még egyszer. (…)

Miután másodszor is elmondta, megkérdeztem tőle:

– Édes Attila, mondd, ez így is van?

– Így van, felelte.

– De hiszen ez rémes – motyogtam.

– Szép vers? – kérdezte, mintha más nem is volna fontos.

– Több mint szép mondtam.

Formalitásba fulladó ünnepnapjaink között József Attila születésnapja újra és újra fontossá tud válni. Négy, egymástól élesen különböző író és irodalomtörténész: Bánki Éva, k. kabai lóránt, Szilágyi Ákos és Tverdota György beszélt nekünk a költőről – egy-egy hozzá kötődő budapesti helyszínen.

A tenger színe (Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 30. szám)

József Attila a kortársai szerint talán csak egyvalamiben volt végletesebb, mint a költészetében. A vitatkozásban. Följegyzé ezt róla többek közt Kosztolányi Dezső és Nagy Lajos. Débatteur szelleme lángra gyúlt, ha valakit meg akart győzni. Egyszer például véget nem érőn akasztotta össze a bajszát egy társasággal abban a kérdésben, hogy a tenger színe pontosan milyen. Költőnek ezt tudnia kell. Ő maga azt állította, zöld. A többiek érvek sokaságával igyekeztek bebizonyítani, hogy kék. A vita hevességben és hosszban is sokszorosan fölülmúlta a probléma jelentőségét. Végül József Attila - mindenki meglepetésére - visszavonulót fújt, elismerte, hogy a tenger inkább kék, ám leszögezte: "De nem úgy kék, ahogy te gondolod!"

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

József Attila: Már régesrég...

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. jan. 

Flóra!

Csak azért írok, hogy leírjam a nevét, - meg is csókoltam. Most már talán soha nem lépek ki álmodozásaimból, - elképzeltem, ha engem, bolondot, becsuknak a bolondok közé, hogy fogok meglenni. Nagyon borzadoztam az éjszakától, de aztán eszembe jutott, hogy csak kapok majd altatószert. Maga meg férjhez fog menni, lesz új családja... és bizonyosan olyan férje lesz, aki nem érzeleg, hanem örül, ha örömet szerez a családjának és a világban is megállja a helyét. Maga biztosan rátalál arra a férfira és soha el nem eresztik egymást. Én úgy gondolom, hogy ez a legnagyobb boldogság, bár sok boldogtalansággal jár együtt, hiszen amennyire szeretik, annyira féltik is egymást. De azért ennél több embernek nem juthat.

Sokszor üdvözlöm
A.
aug. 29.

2012. február 10-én és 11-én mutatja be a Madách Színház az új musicaljét József Attila szerelmeiről. Az Én, József Attila című musicalben a valóságban is megtörtént párbeszédek is elhangzanak, amiket a megmaradt naplókból és elbeszélésekből rekonstruáltak. A musical József Attila verseinek megzenésítése.

Ezt a dalt Hegedűs Márknak küldöm, a lélekdonoromnak.

Két testben egy lélek.

Szeretlek téged!