A szerelem az élethez való ragaszkodás után a legerősebb és legtevékenyebb ösztönnek mutatkozik. Az emberiség fiatalabb részének erejét és gondolatait is lefoglalja; majdnem minden emberi törekvésnek végső célja. Joggal jelenthetjük ki, ez egy újabb bizonyíték arra vonatkozólag, hogy az ember csapnivalóan gyenge, szánalmas teremtmény.
Minden ügyre kártékony hatást gyakorol, a jelentős dolgokat folyton félbeszakítja, és azokat is zavarba ejti egy időre, akik a legnagyobbak közé tartoznak. Vagyont, rangot, boldogságot követel magának áldozatul. Aki idáig becsületes volt, az nem ismeri már a lelkiismeretet, aki hű volt, abból áruló válik. A nemi szerelem összefér a tárgya iránt táplált gyűlölettel is. A nő végcélja az, hogy ezt a nyomorúságot örökkévalóvá tegye, hisz fél, hogy a férfi szerelme elillan, amint elérte a célját, míg a nőé akkor kezdődik csupán.
Teljes cikk


