De igaz utazók azok csupán, kik mennek,
hogy menjenek, s szivük mint léggömb ring odább,
kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek,
s ezt hajtják egyre csak, nem tudva mért: Tovább!
Charles Baudelaire: Az utazás (részlet)
Baudelaire - Verlaine - Rimbaud: Romlás virágai
Köszönöm, kedves Baudelaire-om, hogy ilyen könyvvel örvendeztetett meg! Minden tetszik benne, a szándéka, a stílusa, még a papírja is. Nagyon figyelmesen olvastam. De először is azt köszönöm meg, hogy olyan elbűvölő emberrel ismertetett meg, mint De Quincey úr! Milyen szeretetre méltó! De mindjárt elő is állok egyetlen ellenvetésemmel... Azt hiszem, hogy többször is túlságosan hangsúlyozza a bűn szellemét. Itt-ott mintha valami katolikus kovász érződnék. Jobb szeretném, ha nem kárhoztatná a hasist, ópiumot, kicsapongást; mit tudhatja, mi jön ki belőle később. De ez csak személyes vélemény, és a legkevésbé sem törődjék vele...
JustFm.HearNoise - Gabez 2011.10.04. (2) by Gabez7555
CHARLES BAUDELAIRE
A szeretők halála
Az ágy merő illat lesz, enyhe, tiszta,
És mély a dívány, mint a sírok árka.
Körül kinyílt virágok buja szirma:
Nekünk feslette tüzesebb nap lángja.
Minden kihúnyó parazsuk fölizzva,
Szívünk kigyullad: két lobogó fáklya.
S kettejük dupla fényét veri vissza
Iker lelkünk, e testvér tükrök párja.
Egy idegen-kék, furcsa-piros este,
Kiragyogunk egy villanásba veszve,
Mint hosszu jajba, mely merő bucsú.
Aztán, szelíden, egy angyal fogad,
S mosolygó gonddal új életre fú
Vak tükröket és halott lángokat.
Fordította: Havas Géza
Charles Baudelaire:
KORÁBBI ÉLETEM
Sokáig nagy, dicső termek vendége voltam,
száz színt vert bennük a tengeri nap tüze,
s pilléreik között az este fekete
barlanggá nőtt, bazalt egekké boltozottan.
Az ár-apály a menny képét dajkálta, de
zenéjében, az ős, mindenható dalokban,
ott csengett, gazdagon s egyre misztikusabban,
az égő alkonyat, szemeim öröme.
Ott éltem, s gyönyöröm volt e nyugodt, szines kép,
ott éltem, víz, azúr és ragyogás között;
homlokom meztelen, illattal-öntözött
rabszolga négerek hűs pálmákkal legyezték,
s mind csak egyet akart: föltárni, mi lehet
a bús titok, amely úgy gyötri szívemet.
Szabó Lőrinc fordítása
- 8 -
Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,
óh, untat ez a táj! Halál! Fel! Útra már!
Bár várjon tintaszín ég s víz az utazóra,
tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!
Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!
Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,
örvénybe szállani, mindegy: Pokolba, Égbe,
csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!
Charles Baudelaire: Az utazás (részlet)
Time lapse tests from the amazing view at my sisters new home. from Craig Shimala on Vimeo.
Music: Bibio
Charles Baudelaire: AZ UTAZÁS
Maxime du Camp-nak
(részlet)
A kisdiák mereng mappán és tarka képen
s a Mindenség neki mint lelke éhe, tág.
Óh, mily nagy is a föld a lámpák fénykörében,
s ha már emlékezünk, mily kicsiny a világ!
Egy reggel indulunk, és velőnk teli tűzzel,
és fájó dac dagaszt, s keserü vágy izen,
megyünk, s a kósza kedv táncos habokra űz el,
ringatva végtelen lelkünk véges vizen.
Van, akit futni készt megútált hona szennye,
van, kit bölcsője zord titka űz, s van olyan,
ki csillagot figyelt, s behúllt egy női szembe,
s most vészes illatú Circéjétől rohan;
A VAKOK
Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.
EGY DÖG
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög
nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
Charles Baudelaire: Sed non satiata
Tested fétis, barna, mint rejtek éj
az ind szavanna bús bűbájából teremtve,
vad pézsma és mosusz ködli körül derengve,
éjfélek gyermeke, ébencsípőjű Kéj!
