Szerző: Sipos Zoltán
Blogin

Tipikusan az az önpusztító vagyok, aki rituális pontossággal helyezné el az önmaga ellen emelt pisztolyt is az asztalon, pontosan megfogalmazná utolsó gondolatait, és a lövés előtt bejelölné a könyvében, hol is tartott elébb.

(Indítsd el!)

Amikor meghúzom az elvi hitelességeim határait, majd szándékosan hiteltelenné teszem magam oktalan és öncélú megsértésükben, gyakorlatilag csak a látványos aktus előtt tisztelgek, melyben ólomsúlyúvá válnak az érzések mások számára is. A tettek következményei nem maradhatnak láthatatlanok a tettesek előtt: kicsinységük pedig nem engedi, hogy a botrányosan megalázkodónál kevesebbel érjem be, ha kiáltani akarok.

Szerző: Sipos Zoltán / Blogin
Forrás: Blogin blogja

Nagy kérdés volt mindig, hogy mi a jó és mi nem az, ahogyan az is, hogy mi értékes és mi nem értékes. Mára azonban az is megkérdezhető, hogy egyáltalán van-e érték? Elfogadható-e általános, abszolút értelemben vett érték?

Photo by Geoffrey Agrons

Szerző: Sipos Zoltán
Forrás: Énmagam minap

A szeretet paradoxonának nevezzük, hogy a szerető személy elválaszthatatlanul kapcsolódni kíván a szeretett személyhez. Bár az őszinte szeretet nem követel, nem vár el és nem kér számon, ezáltal nem akar egyoldalúan birtokolni, mégsem válna el tárgyától. A helyes motívum az, hogy itt már föloldódni vágyik: ha nem aljasan az önszeretetből sarjad, hanem magasztos önfeláldozásból, akkor föloldható ez a paradox jelenség.

A mély szeretet nem engedi a restanciát magában. Arthur Miller figyelmeztet arra, hogy az emberek megelégszenek 50–60%-os érzelmekkel, hiszen így a kudarc kínja is csak 50–60%-os – jóllehet az öröm sem teljes. A szeretet azonban nem működhet részletekben, mert nem ismeri a feltételeket sem. Teljesen át kell adnunk magunkat neki és általa, sosem válasz mindössze egy részünk átadása.

Szerző: Blogin
Forrás: Énmagam minap 

Már sokszor kifejtettem, hogy az erkölcs közügy, sőt a közügyek egyik legfontosabbika, hiszen a morális értékek mentén szerveződő közösség az önvédelmen túl az egyének többségi védelmét is biztosítani tudja. Nincs annál erősebb szociális háló, amelyben az empatikus közömbösséget fölváltja a másik személy iránt érzett felebaráti szeretet, amely első oka, hogy képesek vagyunk önmagunkat szeretni. Ha a világ nem tűnik szépnek, mi pedig nem fogadjuk el magunkat, úgy csorbul az erkölcs is és az esély a kiegyensúlyozott életre.

Ha az általános erkölcs áll eszmei célkitűzésünk csúcspontján, el kell tekintenünk attól, hogy minden cselekedetet magunk ítéljünk meg. A tettek célja a döntő, ezek megítélésére azonban sajnos az ember csak maga képes, ha bátor és alapos önvizsgálatra is van ereje. Ennek ellenére létezik tartós jó, vannak dolgok, melyek eredménye többségében jó, ha pedig az erkölcsi felettes ént (kezdetben a családtagok, tanítók, lelki vezetők, később az egyház vagy más hitelesnek tekinthető szervezet vagy szerveződés) is ismerjük, közeledhetünk ehhez az idealisztikus állapothoz, mely emberi lényünkből adódóan tökéletesen nem elérhető és megvalósítható. Figyelmeztetnék azonban egy megállapításra, amely szerint magasztos céloknál maga az út léte is üdvös, és olykor még az elbukás is ünneppé avatható.

Morgan cica kalandjai
2011. dec. 22.
Szerző: Morgan cica

'Reggelt!

Apa hajnalban esett haza, még mindig fetreng, de ilyenkor nem tud sokat aludni, majd kóvályog egész nap. Ehhez képest még a tegnap esti tejecském van kirakva, meg üres a kajás tálam is. Hagyom még egy kicsit aludni, visszafekszem mellé, de nem tudja, milyen szerencséje van, hogy tolerálom ezt a viselkedését.

Nagyjából egy hónapja jöttem rá, hogy működik az, amikor engem bezár a szobába, kimegy a konyhába, majd hirtelen megjelenik valami idegen. Ha a nagybácsim jön, ő ad ajándékokat, meg néha fiúk jönnek, azokkal sokat nevetnek, meg egyre furcsábban viselkednek, aztán elmennek órákra. Olyankor jön haza gazdi furcsa szagúan, meg nyöszörögve mászik az ágyba. Ma hajnalban is jött, nem akartam egyedül lenni, bementem a fürdőszobába. Állandóan bevizezi magát, ezt én elbújva figyelem, nem is értem, mi a jó benne. Egyszer engem is bevizezett, és akkor vérzett a füle, úgy kértem, hogy hagyja abba, és értett ebből.

„Az ókori szirénképre kettősség jellemző: bölcsek, vonzók, ugyanakkor halálba taszítanak; mennyeiek és pokoliak egyszerre.” Akhelóosz folyamisten (vagy Phorküsz tengeristen és Melpomené múzsa (vagy Terpszikhoré, illetve az egyik pleiasz, Szterópé) leányai, vonzóak és borzalmasak egyszerre. A kísértés, a világi örömök és az érzéki vágyak megtestesítői: bűvös hangú, asszonyfejű, de madárszárnyakkal és karmokkal rendelkező szörnyek. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket. A legelterjedtebb források szerint hárman voltak, Aglaiophoné, Thelxiepeia és Peiszinoé, de számukat egyes elbeszélések kettőre (Homérosz: Odüsszeia), mások háromra, négyre illetve kilencre teszik.

Franz Kafka, 1917 őszén így ír A nyolc oktávfüzet című aforizmagyűjteményében a Szirének hallgatásáról:

„Már most van azonban a sziréneknek egy éneküknél is borzalmasabb fegyvere, nevezetesen a hallgatásuk. Sosem történt meg, igaz, de talán elképzelhető, hogy daluktól megmenekült valaki, hallgatásuktól azonban egészen biztosan nem.”

Forrás: iWiki

Sipos Zoltán

Volt néhány alapvetés az életről, például az, hogy az élet jó, eredményes és hosszú. Ma inkább a rövidségéről esik szó, mert így könnyebb elhinni, hogy minden azonnal kell. Rohanás, halmozás, törtetés. Az eredmény a negyvenéves férfi, akinek mindene megvan, de még nem élt semmit sem vagy a harmincéves nő, aki egy tucat férfival lefeküdt, és nemhogy azt nem tudja, mi kell ahhoz, hogy boldog legyen és boldoggá legyen, még magát sem nézi semmibe.

Legyen az hétköznapinak vagy különösnek vélt cselekménye az életemnek, Blogin ébresztett rá tetteim súlyosságára, és az azzal járó lehetséges következményekre. Beszélgetéseink különös részét képzik világomnak, kölcsönösen hatást gyakorolva egymásra. Nem volt ebben tudatosság, adták a személyiségeink egymásnak, adták, mert nem tud(t)unk elmenni szótlanul egymás mellett. A bennem alvó motiváció, a jobbra törekvés, a figyelem, a fegyelem  mind-mind a vitáinknak köszönhető. Köszönöm Blogin, megtisztelsz, a szeretetem elfogadásával pedig lekötelezel. Egy tavaly született poszt ismétlése következik, melynek hangulata, tartalma, mélysége - bár ezt csak mi ketten fogjuk érteni - mintázza a miénket.

csuzlee495:
Ezért cselekszünk, tervezünk, energiát fordítunk egy cél elérésére. Tud olyan erős lenni, amely miatt nem érzünk éhséget, nem érzünk álmosságot, s fáradtságot sem. Csak valami nagyon fontos lehet, amiért ennyire hajt előre, tovább. Valamiért, ami elérhetetlen.

Sipos Zoltán blogja

Elmebeteg módon kegyetlen gondolat, hogy a lélek a sírkövön üldögélve várja az élőket. Igazából akárhogy elképzelhető, csak úgy nem, ahogy a keresztény kultúrkör teszi: a földnek visszaadva, tehát a férgek eledeléül szolgált rothadó hüvely fölött ülnek a lelkek.

Ám a gyász mindig az élőről szól. Ekképpen nem lehet hiteltelen, ha félsz elmenni halottadhoz. A temető egy szemétlerakó, a férgek lakomájának helye. Minek menjek oda, ahol csak halál van, nincs semmi más?

Örkény István: Mese-levelek (2010)

Előadó: Mácsai Pál | Kiadó: Kossuth Kiadó – Mojzer Kiadó
Játékidő: 01:09:24 (69:24) | Bitráta: 56 kbps / 22 kHz / stereo

Örkény István gyermekeinek, Angélának és Antalnak szóló mese-leveleit ugyanaz a groteszk szemlélet- és elbeszélésmód, a logikailag össze nem illő elemek bizarr, egyszerre nevettető és borzongató hatást keltő társítása jellemzi, mint más jól ismert alkotásait.

Megkérdeztem Blogint, mit gondol, vajon Örkény mennyiben haragudna rám, ha most kitenném ennek a hangoskönyvnek a letölthető titkos linkjét, amit egyébként bárki megtalálhat. Azt felelte, nem érdekli. Már nem őt, hanem Örkényt. Hiszen Örkény közös. Mint a punci. Emígy tehát Örkény egy punci. Ezért sem fog neheztelni ránk.

Ezek a Mese-levelek tökéletesek. Hallgassátok!

Letölthető ezen a linken.
(A capcha citromsárga színű betűit írjátok be!)

Forrás: hangoskonyv.wordpress.com