vaccamarci:
Szerelmem, adj most valami új tippet!

A kapcsolódási rendszerek alapvető hibája a rövid távra terveződésben rejlik. Az ismeretlenek előre megfontolt szándékú összeismerkedései roppant egyszerűen, várhatóan végződnek, azonban a gond akkor kezdődik, amikor a kalandozó belekerül egy olyan egyáltalán nem fizikai jelenlétet kívánó, és egyáltalán nem egyéjszakásnak szánt lelki síkú kapcsolódásba, amely idővel felborítja lélekritmusát.
A felelősségteljes hazudozás embert próbáló attitűd; élve eltemeti a lelket, lassú öngyilkosságot elkövetve ellene. Evégett - ebben a környzettelenségben - a többség kénytelen igazat mondani, egyúttal az őszinteség igaziságát elfogadni. A miértje egyszerű: ismeretlenként őszinte akcióimra egyre őszintébb reakciók várhatók (hívhatnám ezt lelkijárás értesítésnek, lelki vagy közérzeti állapotfelmérésnek), melynek egy néhány centiméter átmérőjű képernyő biztosít terepet.
Nem kívánt, érthető reakció: ösztönös távolodás, gyanakvás, félelem.
Részemről könnyű lelki sérülés, részükről káosz. Pedig idejekorán felraktam a kérdőjeleket a fogasomra, az érdek fogalmát pedig csak mások által ismerem. A hétköznapi helyszíneken indukált barátkozások szükségességét (kollegiáris, sorstársi viszony, szezonbarátság) éppen ezért a szavak és a tettek súlyosságára váltottam, afféle megismerés, megismerkedés gyanánt.
Tisztaságom miatt többek Táltosnak neveznek.
Értékelem.