Cinefest beszámoló - Atmen
Véget ért a Cinefest, most pedig folytatjuk beígért élménybeszámolóinkat egy újabb osztrák filmmel, minek címe szabad fordításban a következőt jelenti: lélegzés. A Jameson CineFest fődíját, a miskolci születésű Oscar-díjas rendező-íróról elnevezett Pressburger Imre-díjat Karl Markovics filmje, az Atmen kapta, a korábban bemutatott Michael pedig a zsűri nagydíját nyerte el. Az Atmen a Michael-hez hasonlóan egy erős, megrázó jelenetekkel operáló film, azt hiszem, méltó volt a fődíjra.
Főszereplőnk egy keserű sorsú fiatalember, Roman, aki a fiatalkorúak börtönének kevésbé kellemes légkörét élvezheti nap mint nap. A feltételes szabadlábra helyezés feltétele az, hogy munkát találjon a külvilágban, így kerül újsághirdetésen keresztül egy bécsi halottasház zord és hideg világába. A legtöbb megrázó élményt ő is, és mi is itt éljük át a film alatt - részletes pontossággal mutatják be egy hullaszállító munkáját, a mosdatástól, az öltöztetésen át egészen a bonctermek meztelen valóságáig. Érdekes, ez egy újabb párhuzam a Michael-el, mindkét film hasonló koncepcióra épül: kevésbé bemutatott rétegek könyörtelen, őszinte bemutatása szélesvásznon.
Roman megítélése negatív szinte mindenki szemében: intézetis társai megvetik, mert hullákkal dolgozik, némelyik kollégája pedig intézetis volta miatt bánik vele lekezelően. Sehogy se jó, persze idővel minden kialakul. A munkával párhuzamosan a fiú magánélete sem marad titok előttünk, megtudhatjuk, miért került először árvaházba, majd később a fiatalkorúak börtönébe, és persze a munkaidő utáni rövidke szabadidőt sem tölti tétlenül - elhatározza, megkeresi édesanyját, hogy megtudja, miért hagyta el.
Mindkét díjazott filmet volt szerencsém látni, és mindkettő kiváló alkotás. Igaz személy szerint a Michael-nek adtam volna a fődíjat, de ez csupán az én személyes véleményem, ezért ne hagyjátok ki az Atmen-t sem, méltó helye van minden polcon a DVD-nek.
