Írók, művészek, tudósok deklarációja a magyar társadalomhoz és a törvényhozás tagjaihoz

A Pesti Napló 1938. évi május 5-ei számában jelent meg.

A magyar irodalom, tudomány és művészet művelőinek egy csoportja az állampolgári jogegyenlőség elvének védelmében a következő deklarációval fordul a magyar társadalomhoz és a törvényhozás tagjaihoz

Mi, magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai, akik a legkülönbözőbb hivatásokban és munkakörökben dolgozunk, akik valamennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gyarapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiasság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért, melyet az úgynevezett 'társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat' megvalósulása esetén törölne a magyar alkotmányból.

Ez a javaslat a társadalmi egyensúly biztosítását ígéri, de egy szava sincs a legszegényebb, gazdaságilag legelesettebb és legárvább rétegek sorsának jobbrafordításáért.

Amint kiment az ajtón, Dorian Gray megnyomta a csengőt, pár pillanat múlva megjelent Victor a lámpákkal, és leengedte a függönyöket. Dorian türelmetlenül várt, hogy elmenjen. Ez az inas mintha rengeteg ideig babrált volna mindennel.

Mihelyt eltávozott a szobából, Dorian a spanyolfalhoz rontott és félrehúzta. Nem, a festményen semmi más változás nem volt. Előbb vette Sibyl Vane halála hírét, mint ő maga. Az élet eseményeit azonnal megtudja, mihelyt megtörténnek. A bűnös kegyetlenség, mely eltorzította szájának finom vonalait, kétségtelenül abban a pillanatban jelent meg rajta, mikor a lány megitta azt a mérget. Vagy nem is törődött azzal, hogy mit hoznak a történtek? Pusztán csak a lélekben lezajlott dolgokról vesz tudomást? Kíváncsi volt és azt remélte, hogy egy napon majd tulajdon szemével látja, hogy történik meg a változás, s ettől a vágyától összeremegett.

Szegény Sibyl, micsoda regény volt mindez. Gyakran mímelte a halált a színpadon. Most megérintette maga a Halál és elragadta. Hogyan játszotta ezt a szörnyű, utolsó jelenetet? Megátkozta őt halála pillanatában? Nem, a lány iránta érzett szerelemből halt meg, és Doriannak a szerelem mindig szentség lesz. Mindent jóvátett, mert feláldozta az életét. Többé nem gondol arra, mit szenvedett miatta a színházban azon a borzasztó estén. Csak úgy gondol rá, mint egy csodás tragikus alakra, kit azért küldtek a világ színpadára, hogy megmutassa a szerelmet a maga fönséges mivoltában. Csodás tragikus alak? Könnyek szökkentek szemébe, mikor visszaemlékezett kislányos megjelenésére, vidám és rajongó természetére s félénk, remegő bájára. Elriogatta gyorsan ezeket a képeket, és megint a festményre tekintett.

Büszkeséggel tölt el, hogy ismerhetem a fiúkat. Egy újabb zseniális bizonyíték arra, hogy Budapestországon is túl létezik élet. Pécs, SZERETLEK!

Rendezte / Directed by: Soltész Péter
Fényképezte, vágta / D.O.P. & editing: Pamuki Krisztián
További felvételek / Additional footage: Dittrich Ervin, Komjáthy Máté, Máté Péter
Producer / Produced by: Soltész Péter / AM:PM Music
(c) Punnany Massif & AM:PM Music 2011

A klip a 'Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010' program támogatásával készült.

Köszönet és Nagy Fel! / Thanks & Big Up!
(random a sorrend / in no particular order)